A kutyák munkatársként vagy munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként, házi kedvencként egyaránt szolgálják az embereket.

Kelet-Ázsiában (vagy éhínség idején a világ többi részén is) emberi táplálék is lehet belőlük, ilyen célra tenyésztett fajta például a csau csau.

A vadmacska alfaja. Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére - illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására.

Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.

Az akváriumi halak ősei vadon éltek, de mára már majdnem minden trópusi édesvízi akváriumi hal fogságban született. A tengeri halfajok közül viszont még igen keveset sikerült fogságban szaporítani, így ezek nagy része vadon befogott. A halakkal közösen élhetnek még az akváriumban más élőlények is, mint például csigák és rákok. Ezek hozzájárulnak az akváriumban zajló élet egyensúlyának megtartásához, elfogyasztják az algákat és az ételmaradékot. Az állati élethez szükséges vízben oldott oxigént egy akváriumban a vízinövények szolgáltatják, de ha ezekből keveset tartunk, akkor ajánlott egy levegőpumpa használata, melynek segítségével a légköri oxigénnel dúsíthatjuk a vizet.

Testmérete 6-11 cm, súlya 35-55 gramm. Harmad akkora, mint európai rokonai, és mérete fele az ismertebb szíriai aranyhörcsögének. Bundája sűrű, háta szürke, közepén fekete csíkkal. Hasa fehér, farka rövid. Télen kivilágosodik, néha egészen fehérré válik. Fekete szeme aránylag nagy.

A házi nyulat haszonállatként elsősorban húsa miatt tartják, emellett prém-, hobbi- és labornyúl tenyésztés is folyik. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pl. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.

Külsőre leginkább nyúlra emlékeztető, de nála valamivel kisebb testű emlős. Testhossza 20-25 centiméter, tömege 700 gramm (nőstény) - 1100 gramm (hím). Őseinek természetes élőhelye Dél-Amerika (Kelet-Brazília, Chile, Peru, Argentína). Méretben, színben, szőrfajtában igen különbözőek lehetnek, s egyik jelenleg vadon élő fajhoz sem hasonlítanak. Pontos ősük nem ismert.

A papagájok az állatvilág legintelligensebbjei közé tartoznak. 2008-ban például egy tokiói arapapagáj tett szert hírnévre azzal, hogy fél perc alatt szétszed egy ördöglakatot. Jól fejlett hangképző képességüknek köszönhetően rendkívül sokféle hangot képesek utánozni, így az emberi beszédet is. Beszédtevékenységük azonban messze túlmutat a puszta ismétlésen: a fogékonyabb példányok több száz szót jegyeznek meg, melyek segítségével összetett kérdések megválaszolására is képesek, valamint szóbeli kéréseket, parancsokat teljesítenek, illetve fogalmaznak meg. Díszállatként minden fajból szívesen tartják őket, kétségkívül az egyik legnépszerűbb és legismertebb madárcsalád a világon. Ez színes tollazatuknak, intelligenciájuknak, játékosságuknak és az ember felé tanúsított barátságosságuknak köszönhető.

Az alakjuk rendkívül jellegzetes, valamennyi fajé hasonló. Általában színesek. Némelyik faj, mint például a pápapinty a legszebb díszpintyekkel is felveszi a versenyt. Többségükre jellemző az ivari kétalakúság, de például a szürke csicsörkére nem. A hímek általában jó énekesek, és egyes fajok tojóinak hangja is dallamgazdag. Kilenc elsőrendű evező- és tizenkét kormánytolluk van. Ősszel teljes tollazatukat levedlik.

Jellegzetességük a mellkas és medenceöv csontjaiból összeforrt, dobozszerű páncél, mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket. A rendbe közel 360 faj tartozik, megtalálhatók a legtöbb földrészen, a sósvízi fajok pedig a legtöbb óceánban és tengerben. Szárazföldi vagy vízi, ragadozó, növényevő vagy mindenevő életmódú állatok, kivétel nélkül tojásokkal szaporodnak. Számos fajuk hosszú életkort érhet meg. Egyeseket az ember táplálékként hasznosít, mások díszállatokként közkedveltek. Az emberi tevékenység és a klímaváltozás következtében sok fajuk megritkult, többet a kihalás veszélye fenyeget.

Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Egyúttal hatalmasra tátják a szájukat, és kivillantják apró fogukat, hogy félelmetes ragadozónak tűnjenek. Szemük kicsi, szemdombjuk kidudorodik, dobhártyájuk jól látható. Az izmos test két oldalán tövissor húzódik végig. Farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek. Színezetük fajonként és élőhelyenként változik, de általában szürkés. Hátuk többnyire sötétebb, szabálytalan alakú foltok tarkázzák. Hasuk fehér; egyes fajok hasán több-kevesebb fekete folttal.